Vége a várakozásnak, kiderült Magyar Péterék programja: „Nem folytatjuk”

A sikeres politikának számos összetevője van. Ezek közül az egyik a hatalom megszerzésének a képessége. Nem szabad alábecsülni, hiszen programokat, terveket, víziókat végrehajtani, de akár különböző érdekeltségek, társadalmi csoportok javára tenni érdemben csak a hatalom birtokában lehet. Ezért a legokosabb, legtisztességesebb, legelhivatottabb, legjobb programmal bíró poltikus sem ér semmit hatalom nélkül.

Hogy az MSZP miként cserélte fel a célt az eszközzel, azt jó példázza az őszödi beszédből ismert elszólás: „És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk, azon túl, hogy a szarból visszahoztuk a kormányzást a végére.” Vagyis a hatalom megtartásának puszta ténye is eredmény, függetlenül attól, hogy egyébként a hatalom birtokában nem csináltak semmit.

Hatalommegszerzési technikában némi szerencsétlenkedés után (lásd 2002 és 2006 kudarca) a Fidesz is nagyon sokat fejlődött.

Most a baloldal visszatért (igazából sosem mozdult el onnan) az őszödi filozófiához: a politikában minden más mellékes, egyetlen lényeges dolog van, a kormányra kerülés előmozdítása bármi áron.

Az ellenzék fókusza egyetlen dologra irányul:

mit akarnak csinálni, mely törvényeket és hogyan változtatnának meg, milyen témák kapnának prioritást; pontosan milyen lehetőségeket is rejt a kormányváltás a gazdaság, a kultúra, a külpolitika területén. Erről alig esik szó. Ha mégis, akkor ellentmondásosan, mint például az ukrajnai háborúhoz való hozzáállás kérdésében. 

Konkrét – de akár általánosabb, nagyívű – programok felvázolása helyett

csak lehetőleg a kormánypártéval szemben egy jelölt álljon, mindegy, hogy az vak tehén, sánta róka vagy idült alkoholista rokkant nyugdíjas. Leginkább legyen agyhalott, ilyenből ízelítőül már be is nyomtak néhányat az EP-be meg a fővárosi közgyűlésbe.

Érdemes-e közös képviselőkre játszani, mint 2022-ben, amikor a „Gyurcsány Fegyenc” szlogennel kampányoló radikális Jobbik Jakabostul és Z. Kárpátostul együtt szerepelt saját mumusával, Fletóval, továbbá Szél Bernadettel és Karácsonnyal, Fegyőrrel, a csak nevében Jámbor Andrással, Hadházyval és Szabó Tímeával.

vagy, ha úgy adódik, az alkotmány feles többséggel történő átírásával is lebontható a rendszer. Ez utóbbi tervnek egy, a pesti egyetemen tanító jogász az atyja; olyan ez, mintha a fizikus azt javasolná, a legközelebbi űrexpedíciónál hagyjuk figyelmen kívül a gravitációt, mert az indokolatlanul lelassítja a rakéta haladását.

A Fideszen is számon kérik olykor a programot, de mivel ők tizenöt éve kormányoznak, minden elfogadott törvénnyel, minden kormányzati lépéssel mutatják és bizonyítják, mit akarnak, mire képesek, mit tesznek. Adatok, jogszabályok, tettek, nyilatkozatok, személyiségek állnak előttünk. Ők azt mondják: „folytatjuk az eddigieket”,

Rendben, de mi lesz? Mi az a bármi, ami jobb a mostaninál? És miért kell ezt kizárólag két opcióra szűkíteni, miért árulózzák le rögtön a tiszások azokat, akik mégis el kívánnának indulni? Hiszen a demokráciának az a lényege, hogy lehetőség szerint minden polgár találja meg a számára megfelelő alternatívát. Ha egyik sem tetszik neki igazán, miért ne választhatna harmadikat, negyediket, s ha az akaratok megfelelően szavazatokká artikulálódnak, majd az eredmények függvényében jöhet a koalíció. Persze, ha egy párt van olyan erős, hogy nincs szüksége koalícióra, az nem gyengíti, hanem erősíti a demokráciát.

Valójában az az ideális, ha a nagy többség egy irányba húz. (Ezt vallja az ellenzék is, csak náluk ez az „egy irány” tulajdonképpen a szélrózsa minden irányát jelenti, leszámítva a mostani kormány irányát.)

ráadásul Budapest őrületes tartalékainak furcsa eltűnése vagy a Cseh Katalin körül vizsgálódó OLAF, esetleg a tiszások pólós kiállása a világ egyik legkorruptabb állama, Ukrajna mellett mást sejtet.

A szakértelem kérdésköréhez érdekes adalék az egészségügyről folytatott ATV-s vita kezdetekor Rónai Egon vendégeit bemutató köszöntése: Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára, korábban az Észak-Közép-budai Centrum, Új Szent János Kórház és Szakrendelő főigazgatója és Kulja András, aki „András doki”-ként korábban egészségügyi edukációs tartalomgyártóként is igen népszerű volt.

Aztán itt van az örök bónusz, hogy ők „nem lopnák el a pénzt”. Vajon milyen pénzt? Mert az EU-ból így sem jön – hála többek között Kollár Kingának –, a hazai bevételek pedig a kormányzat gazdasági, adóügyi, családtámogatási és egyéb tevékenységéhez kapcsolódnak. Például a rezsitámogatás vagy a nyugdíjasok ingyenes, a diákok országbérlettel kvázi ingyenes tömegközlekedése klasszikusan a közösből „kilopott” pénz, amelyet az állampolgároknak játszik át a kormány –

Az ellenzék üzenete tehát világos: győzzük le Orbánt mindenáron, ez a cél, bármilyen eszközzel, de hogy miért, hogyan és minek is..., erre még várjuk a pontos választ.

***

(Nyitókép: Philippe BUISSIN / europa.eu)